2013. december 2., hétfő

Négy Őselem 1 - Lángolás

Sziasztok!

Mint láthatjátok a blg kinézete az alkalmazkodott a mostani történetünkhöz, a Négy Őselemhez :) Hatalmas köszönet Crystalnak, amiért megcsinálta a fejlécet :)
Most pedig... *dobpergés*
Négy Őselem 1- Lángolás
 
Prológus
 
Egy korban, amely még nem jött el, egy korban, amely rég elmúlt már, a Fény és az Árnyék újra vívja soha véget nem érő háborúját. „
                                                                                                                                   Robert Jordan – Az idő kereke
Prológus

Oly gyarló az ember!
Mindent akar, pénzt, hírnevet, szerelmet, boldogságot, olykor trófeákat a polcára, hatalmat mások felett és titokban talán még saját akaratot is. Ezekért a dolgokért pedig bármit megtesz. Ha átgázol másokon… nem érdekes! Másokat nyomorba taszítani, tönkre tenni a célja érdekében… nem érdekes! Önző az ember! Csakis a saját boldogsága a fontos, másé nem.
Vannak olyanok, akik erkölcsösen, Isten félőn élnek, titokban mégis vétkeznek az Úr ellen. Az erkölcsös a testi örömöket élvezi titokban. Aki féli az Istent… ugyan, van neki fontosabb dolga is, mint a kis emberek hibáival foglalkozzon.
    A tiszta… nos, ő előbb utóbb úgyis mocskos lesz, ha rajtam múlik… és rajtam múlik.
Hogy ki vagyok? Én vagyok az, aki bűnbe csábítja az embereket, már ha bűn az, amit én képviselek. Szerintem nem. Én megadom nekik mindazt a szabadságot, amire más nem képes. Pénzt, hírnevet, bármit, amit csak akarnak… de ennek ára van. Ha meghalnak, nem kerülnek fel a Mennyországba, ahogy szeretik egyesek nevezni a fönti világot. Nem! Szolgáim lesznek itt a földön.
Miért lennének angyalok, ha lehetnek démonok is?
Nyílt titok a természetfelettit elfogadók között, hogy nagyon kevés terük van már a jóknak ezen a földön. Persze a Jóisten nem arról híres, hogy feladja a harcot az emberekért… hát persze, hogy nem, csak épp nem ő végzi.
Négy gyerek kapta azt a megtiszteltetést, mert most lássuk be az, ha birtokolhatják a négy őselem erejét. A föld, a víz, a levegő gyermekei hányszor, de hányszor csaptak már össze velünk, démonokkal az emberek lelkéért. Sajnos a tűz erejével bíró mind a mai napig nem bukkant fel sehol sem. Természetesen azt, hogy csatlakozzon a többi háromhoz, én, Nathaniel, a démonok földi vezetője, nem hagyhatom. Nem és nem! Annak a hatalomnak Lucifert kell szolgálnia halála napjáig.

* * *
     − Leo… szerinted megtaláljuk őt valaha is? – a fiú erre megfordult és a társára nézett, aki már oly sok éve mellette harcolt a démonok ellen. A levegő megmozdult a szobában, pedig minden ajtó és ablak csukva volt. A fiú körül azonban szinte kavargott, mutatva, hogy mennyire feszült.
Bízzunk benne, Andy! Nem bujkálhat örök életében előlünk! Előbb vagy utóbb muszáj lesz felvennie a kesztyűt, és részt kell vennie a harcban. Ez a kötelessége! – jelentette ki Leo.
Szerinted kötelessége… de ha ő nem érzi annak? Vagy ha nem tud róla? – sétált be a szobába Stella, mire a deszkák megmozdultak a lábai alatt, és hol új hajtás, hol új virág bukkant elő mögötte. – Már megint kezdik… – morogta a lány az orra alatt, mikor meglátta a fehér virágot, ami kinőtt a fából a lába mellett. – Hogy engem ez mennyire idegesít! Mondtam, hogy ne fa padló legyen!
Akkor nem kötelessége, hanem végzete! Nem bújhat ki alóla! – mondta Leo. – Mi is hány évet küzdöttünk végig, hogy átlagosak legyünk. És mi lett a vége? Ide jutottunk, és ezt is kell csinálnunk!
Nem mindenki akar belekeveredni egy háborúba, Leo! – jelentette ki Stella. – Mert ez már háború és egyre jobban elharapódzik. Én személy szerint nem csodálkozom, hogy nem akar belefolyni.
Ha nem találjuk meg… – kezdett bele Andy, de Leo félbe szakította
Megtaláljuk!
De tételezzük fel… puszta kíváncsiságból. Ha mégsem találjuk meg, vagy ne adja az ég, mégis a démonok pártjára áll, na, akkor mit csinálunk? – Leo csak hallgatott, míg a két társa feszülten várta a választ. Nem Leo volt itt a főnök, mégis ő volt az, aki legelőször kezdett harcolni. Ő tanította meg Stellanak és Andynek, hogy kezeljék az erejüket, és hogyan dolgozzanak össze.
Na, akkor… imádkozunk, hogy a Jóistennek legyen még valami a tarsolyában!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése